Telt házzal működik az Oltalom Szeretetszolgálat részlege a Családok Átmeneti Otthona. Kemenes Erika részlegvezető elmondta, hogy a 40 férőhelyes intézményben, jelenleg 43-n találnak menedéket, közöttük 30 gyerek. Ma már teljes családokat, illetve apákat is befogadnak gyerekeikkel. Nagy Miklós riportja.
Szabó Jácint éppen salátát reggelizett, amikor az Oltalom Szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthonának konyhájában megszólítottam.
A negyven körüli, jó hangulatú férfi története a maga szokványosságával együtt is megrázó, egyedi és bíztató. Szokványos annyiban, hogy itt is egy tönkrement párkapcsolat van a háttérben, s természetesen ott a két kamasz gyerek is. Ami nem szokványos, az, hogy a két gyerek az apával maradt, és egyedi, hogy a család, ha már egyszer megfogták a feléjük nyújtott kezet, ki fog mászni a gödörből.
- Agyhártyagyulladásom lett-benne egy nyolc napos kómával- mondja a férfi, akin nyoma sincs a súlyos betegség következményeinek. Pedig volt honnan visszaküzdenie magát. A hónapokig tartó betegség alatt megszűnt a beszéde, illetve járni sem tudott. Hetekig nem tudott kimenni az albérletből.
- A gyerekek segítettek borotválkozni, tanítottak újra járni.12 volt a nagyobb és 8 éves a kisebb. - A gyerekek anyja, Szabó Jácint élettársa közben, vagy előtte, de mindenesetre megismerkedett egy másik férfival és Budapesten tervezte a jövőt. A gyerekeket szerette volna magával vinni, de az akkor 12 éves „nagylány” nem akart menni. Abba meg már az apa nem egyezett bele, hogy a testvéreket elszakítsák egymástól. Az anya tehát ment, Szabó Jácint és a gyerekek maradtak. Velük maradt még a kilátástalanság, mert feleség után a munkáját, stabil jövedelmét is elveszítette, ami után szinte azonnal a fedél nélküliség réme is fenyegetett.
-Egy egészséges embernek sem könnyű két gyerekkel egy albérletet fenntartani, nem hogy egy rokkantnak- jegyzi meg a férfi. Az iskolában, az osztályfőnökök tanácsolták, hogy próbáljanak szerencsét a CSAO-ban, amit pontosan az ilyen krízis helyzetetekre hozott létre a szeretetszolgálat. – Márciusban lesz egy éve, egy pénteki napon kijöttem és másnap már költözhettünk is. Hihetetlen szerencsénk volt. Ez aztán folytatódott azzal, hogy szeptemberben sikerült állandó munkát találnom- 
A gyerekek is jól viselik ezt a helyzetet, mert igaz ugyan, hogy egy szobában laknak hárman, de kényelmesen elférnek, saját mosdó-zuhanyozójuk van. A konyhán három másik családdal osztoznak, de nincs ebből sem gond. Van viszont terv. Az újbóli munka, a biztos jövedelem tervezhető jövőt is jelent. Éppen a jövőre gondolva maradtak a gyerekek a régi, a mostani lakhelytől távoli iskolában, mert - …ha minden jól megy továbbra is, akkor kimegyünk egy albérletbe, ahogy a gyerekek befejezik a tanévet – bizakodik Szabó Jácint, akin látszik az eltökéltség, hogy nem maradhat alul a körülményekkel vívott csatában, hiszen két gyereke jövőjéért győztessé kell válnia.
Milyen okok miatt kerülnek be ide a családok?
Kemenes Erika részlegvezető: Az ideiglenesen lakhatási gondokkal küzdő családok - átmenetileg otthontalanul maradt, veszélyeztető környezetből menekülő, családon belüli erőszak áldozatává vált gyermek és szülője, illetve a válsághelyzetben lévő várandós anya - számára biztosítunk lehetőséget a család egységének megtartására és a szociális munka eszközeivel támogatjuk a családokat önálló életvitelük megtartásában, vagy annak visszaállításában.
Hogyan történik a felvétel és utána mi történik?
KE: Az ellátás igénybevétele önkéntes, az elhelyezés a szülő, vagy a törvényes képviselő írásbeli kérelmére történik a telefonon, vagy személyesen lefolytatott felvételi beszélgetést követően. Az írásban megkötött megállapodás tartalmazza a szolgáltatás idejét, a gyermek részére biztosított szolgáltatások körét, az ellátásért fizetendő, jövedelemhez igazodó térítési díj havi mértékét, valamint a kijelölt családgondozóval történő együttműködési kötelezettséget.
Elsődleges célunk, hogy a beköltöző családokat lakásproblémáik tartós rendezéséhez szükséges „önerő”- kapcsolati, pénzügyi és belső erőforrások, készségek – előteremtésére motiváljuk és tájékoztatást nyújtsunk arról, hogy milyen állami, önkormányzati támogatásokat, illetve egyéb más külső forrásokat vehetnek igénybe lakásproblémájuk rendezése érdekében.
Az intézményi jogviszonnyal rendelkező családok gondozásában egy szakmai team vesz részt, amely szociális munkásokból, szakgondozókból, jogászból, pszichológusból és lelkészből áll. A gondozás folyamatát folyamatosan értékeljük. Ezt megelőzően a családgondozó és a családtagok közösen tekintik át a megállapodásban foglaltak teljesülését, illetve nem teljesülését, feltárva ennek okát, az esetleges módosítások szükségességét.
A felvétel során kit részesítenek előnyben?
KE: Mindig azt a családot, akinek a leginkább szüksége van a lakhatásra.
Mi számít sikernek?
KE: Mivel a gyermek legjobb érdeke a saját családban történő nevelkedés, ezért mindaddig amíg az nem veszélyezteti egészséges testi, lelki és erkölcsi fejlődését, az elhelyezés időszakával meghosszabbítjuk a gyermek életének azon szakaszát, amelyet a saját családjában nevelkedve tölthet.
Milyen a családok közössége?
KE: Jelenleg 12 család él az otthonban, közülük 9 már másfél, egy éve él itt. Ők jól ismerik egymást, összetartanak, szívesen segítenek, egymásnak legyen az a főzés, bevásárlás, vagy a gyermekek ellátása, felügyelete. A beköltöző családokat szívesen fogadják, segítik mielőbbi beilleszkedésüket.
A gyerekek hogy érzik magukat?
KE: A gyerekek a szüleikhez hasonlóan segítik egymást, iskola után együtt játszanak, a fiúk fociznak. Nagy örömmel vesznek részt a szabadidős programokon, mint pl.. a Halloween partyn, farsangon, családi napon. Míg itt élnek, addig ez az otthonuk, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat, teljes életet élhessenek.
Mitől más az intézmény?
KE: Mi is betartjuk a szakmai szabályokat, magas színvonalú ellátás biztosítását tűztük ki célul. Fontos számunkra, a segítségnyújtás, ezért mindenkinek igyekszünk esélyt adni az újrakezdéshez, de azt valljuk, hogy csodát mi sem tudunk tenni. A jobb élethez a család aktív együttműködése, tenni akarása szükséges. A családok megélhetését az intézménybe hetente akár több alkalommal érkező élelmiszer és egyéb adományokkal segítjük. A szakmai team tagjaként az evangélikus lelkész kollégánk heti rendszerességgel vesz részt a családok gondozásában.
Szilágyiné Kőhegyi Renáta másodszor kért és kapott menedéket a Családok Átmeneti Otthonában. Esetében a család 5 kicsi gyereket jelent. A nagyobb ikerpár már éppen iskolás, a legkisebbek alig egy évesek és van köztük egy csaknem hat éves fiú is. Most hatan élnek egy hatágyas szobában, amihez egy zuhanyozó tartozik. A konyha, két másik családdal közös. Az első menedékkérés előzménye talán az igazán megdöbbentő, az egyébként viszonylagos jómódban élő családanyánál. Az apukával történhetett valami, véli az asszony, talán nagy lehetett az újabb ikerpár érkezése okozta nyomás, a stressz, de megdöbbentő kéréssel állt elő: Akkor azt mondta, hogy ne vállaljuk őket. Mondjunk le a szülői felügyeleti jogról és ne is hozzuk el őket a kórházból, és éljünk ugyanúgy tovább a három másik gyerekkel! -
Nyilván ilyenkor megy az ember, viszi magával a gyerekeket is, mind az ötöt. Micsoda szerencse, hogy itt van a CSAO, mert a nő szülei, már csak kis házuk miatt sem tudták befogadni őket. Két-három hónap telt talán el és az apa visszakönyörögte népes családját. Néhány hónap, talán bő fél év, ha eltelt, jött az újabb sokk. A férjnél stressz, a családnál sokk. A közvetlen ok, hogy talán egy autó honosításának elhúzódása úgy felőrölte a férfi idegeit, hogy ezek után inkább elküldte a családot, asszonyt és gyerekeket. –Azt mondta, hogy jobban teszem, ha elmegyek, elmegyünk - Próbált albérletet keresni, felvetődött, hogy a szüleinél esetleg, de túl sokan voltak a pici lakásra. Maradt a mentsvár, az OSZ Családok Átmeneti Otthona másodszor. Mára állítólag összeszedte magát az anya és tervezi a jövőt. Végzettsége szerint nyelvtanár (német) lenne, korábban a családi vállalkozás adta a megélhetést, de az már nincs, de igazi jövőkép sem. Felvetődik, mint sokakban ezen a tájon, hogy talán külföldön vállaljon munkát. Németországban nyelvi nehézségei nem lennének, csak hát sok a gyerek, óriási az anya leterheltsége. Még az is szóba került, hogy az apa – aki legutóbb már a családi ház kulcsát is elvette a nőtől – az idősebb ikerfiúkat veszi magához, a másik három maradjon az anyánál. –Ezek után, hogy azt mondta nekünk, menjünk, ahová akarunk, szívem nem lenne otthagyni őket – Aztán lassan újabb kirakó kerül a helyére, hiszen kiderül, hogy a férjnek nem nagyon tetszett az anyósának túl gyakori jelenléte segítsége. Zokon vette a Gyámhivatal fellépését is az első hazamenetel után. Arra a kérdésre, hogyha van egy jelentős értékű családi házuk, akkor miért nem adják el, hogy vegyen egy kisebb sajátot, kiderül, a ház a férj nevén van. Tervezgetés van, de, ha alaposabban belegondol a jövőjébe, elcsuklik a hangja. Mert pontosan tudja, hogy eddig is óriási segítséggel boldogult csak.
–Olyan emberek segítettek, akiktől nem is kértem és az van a fejemben, ha nekem, bármikor alkalmam lesz, hogy viszonozzam, akkor akár saját magam elé helyezem majd őket. Nem csak anyagi segítséget kaptam, hanem, főleg a gyerekek, lelki segítséget kaptak. Akkor arra volt a legnagyobb szükségünk. Szó nélkül jöttek, jönnek és segítenek.
