Volt, nagyjából ezer könyvünk, most hirtelen másfélszeresére duzzadt a kínálat büszkélkedik Pappné Glovács Erika az Oltalom Szeretetszolgálat Szenvedélybetegek részlegének vezetője. A könyvek nagy része inkább „könnyed” témájú, vagy krimi. Szóval többnyire olyanok, amivel gyorsan áthangolódhat az ember a napi – mondjuk úgy – borús helyzetéből egy szebb-vagy izgalmasabb, bár csak kitalált világra.
Pappné Glovács Erika személyes kapcsolatainak is köszönhetően a későbbiekben is számottevően gyarapodik az Oltalom könyveinek száma a Móricz Zsigmond Könyvtár kiselejtezett, de amúgy tényleg jó állapotot mutató készletéből.
Pappné Glovács Erika: Naponta beülnek emberek és olvasnak, de többnyire inkább kikölcsönzik a könyveinket. Egy év alatt nagyjából ezer kölcsönzést regisztráltunk. A lehető legjobbkor jött a Móricz Zsigmond Könyvtár ajánlata. Az „új könyvek” valószínű új olvasókat is vonzanak majd. Itt, közvetlen közelünkben 150-200 ember forog ilyenkor nyáron és több mint 10 százalékuk rendszeresen olvas. Szerintem ez biztosan nem rosszabb arány, mint amilyet a városban tapasztalhatnánk a nyíregyháziak körében.
Amikor meghozták a könyvekkel tele dobozokat, a törzsolvasók közül páran, akik éppen a Rákóczi úti központban voltak, rögtön izgatottan kezdtek válogatni. Kétségtelen, hogy előbb a már ismert szerzők műveit keresgélték, de egészen biztos, hogy a most „felbukkanó újdonságok” sem fognak a polcokon porosodni sokáig.
Bálint András: Ha éves átlagot néznénk, azt hiszem, hogy kb. hetente jövök új könyvért. Persze előfordul, hogy egyszerre két-három könyvet is kikérek.
Milyen műfaj a kedvence? Ha jól látom most Sidney Sheldon van a kezében. Mi ez, krimi?
Van ebben szerelemtől kezdve bosszúig minden.
A kedvenc témája lenne a szerelem?
Nem, nem! Mindenevő vagyok az olvasás terén.
Kedvenc szerző?
Berkesi a fő kedvenc, de nagyon szeretem Szilvási Lajos könyveit is. Moldovát is gyakran viszek.
Egy ilyen könyv mennyi ideig boldogítja?
Ha tényleg jó, akkor legfeljebb, ha két napig tart.
Olvasni jobb, mint tv-t nézni?
Százszor jobb. Nem tud lekötni a tv. Az ember, olvasás közben megteremti magának az általa elképzelt világot.
Honnan került az Oltalom Szeretetszolgálat fedele alá?
A vasútnál dolgoztam 23 évet.
Mi volt az oka, hogy hajléktalan lett?
Családi az ok. Elváltam. Mindenem ott maradt. A három gyerekem is. Vannak unokáim is, de azt sem tudom, hogy hol vannak.
Egyetlen családtagjával sem tart kapcsolatot?
Tartanék én, de ők nem tartanak velem. Az asszony még azt sem mondja meg, hogy hol vannak a gyerekeim.
A gyerekek sem keresik magát?
Szerintem nem tudják, hogy hol vagyok. Csak a volt asszony testvérével, a volt sógorommal tartottam a kapcsolatot. Vele gyakran találkoztam.
Ezek szerint a könyvek arra is jók, hogy ezekről a hatalmas bajokról eltereljék a gondolatait?
Nyilván, de azért én korábban is rengeteget olvastam. Apám is nagy olvasó ember volt. Tulajdonképpen volt egy saját könyvtárunk, annyi könyv volt otthon. Rengeteg volt az útleírás. Molnár Gábor, Kittenberger Kálmán.
Ezek szerint egy brazil őserdőben, vagy egy afrikai vadászaton otthon érezné magát?
Rajongtam ezekért a könyvekért. De szerettem Rejtőt is nagyon. Kemecsei születésű vagyok. Kemecsén a könyvtár a kultúrházban volt. reggel bementem és este ki kellett küldeni, mert zártak. Gizike néni - nyugodjon békében -mindig tudta, hol tartok.
Miért nem lett könyvtáros?
Ó, az nem úgy van. Géplakatos a szakmám. 1972-ben szabadultam és a TITÁSZ-nál helyezkedtem el. Egy év után átnyergeltem a vasúthoz. Ha nem jön közbe ez a családi gikszer, akkor onnan mentem volna nyugdíjba. Nem tudtam túltenni magamat a váláson, a családi csődön.
Az új szerzemények
Banu Oszkárt is átcsábították. A 60 körüli férfi láthatón komoly érdeklődéssel is ismerettel forgatja, rendezgeti, válogatja a dobozok tartalmát. Látszik a szemén, hogy fejben már sorrendet is állított, melyikkel kezdi és melyik lesz a folytatás.
Van olyan, amit már ma magával visz?
Egészen biztosan. Jack Collins..
Van kedvenc műfaj?
Nem, nincs. Mindent elolvasok. Ha ránézek, néha a borító, vagy cím is megfog. Persze az ismert szerzők sokat számítanak. Biztosra megy az ember.
Sokat olvas?
Naponta. Egy ilyen könyvet egy nap végigolvasok.
Hogy kapott rá az olvasásra?
Hét éves koromtól ezt csinálom. Most 61. éves vagyok. Nagyon sok könyv van mögöttem. Amíg otthon laktam, sok saját könyvem is volt. Később videokat is gyűjtöttem, de az nem adta ezt az élményt.
Miért jó olvasni?
A regények lekötnek, élményt adnak. Teremt az ember magának egy világot. Szabad a képzeletem közben. A könyv sokkal jobb, mint a film ugyanarról.
Ja és közben elfedi az ember pillanatnyi gondjait is egy jó könyv?
Ez tényleg így van. Hat évig voltam a Bokréta úti Éjjeli Menedékhelyen. Most három hónapja az Átmeneti Szállón lakom.
Ha innen menni kell?
Még nem tudom. Az biztos, hogy most beiratkoztam egy festő tanfolyamra. Tíz hónapos, hátha azzal sikerül majd elhelyezkednem. Kőművesként nem kellettem. Addig marad regényvilág.
Dávidáné Halász Eszter terápiás segítő adminisztrál éppen a könyvkölcsönzéshez. Az a tapasztalata, hogy sokan tényleg a napi bajok elől vonulnak egy regényvilágba. Érdekes módon ebben a körben nem nagyon fordul elő, hogy a kikölcsönzött könyvek eltűnnének.
Milyen körből kerül ki az itteni olvasóközönség?
Dávidáné Halász Eszter: Inkább az Idősek Otthonának lakói és az un. „utcaiak” közül jönnek. Az Átmeneti Szálló lakói nem nagyon járnak ide. Illetve vannak már onnan is, de azok, akik nem régen még az utcán voltak és eleve a mi olvasóink már régen.
Miért éppen az „utcások” olvasnak?
Talán mert nekik van a legtöbb idejük és szeretnék magukat lefoglalni. Talán éppen az „utcásság” jelentette szabadságvágy jelenik meg a regények világának szeretetében.
Jól tudom, hogy önök válogattak a könyvtár leselejtezett kínálatából?
Igen, mert nekünk van tapasztalatunk, hogy mit olvasnak szívesen. Persze, hogy a könnyebb műfaj van többségében, de azért becsúszik az igényes irodalom is. Tudom, hogy aki olvasni szokott, az előbb-utóbb ezeket is kiveszi és megpróbálja. Amit mindenképpen észre kell venni, hogy a „könyves” emberek között kicsit még az atmoszféra is más.
